Ahogy megtaláltuk az orosházi tenyésztők családi házát és bementünk a kertjükbe, már a bejáratnál egy édes fekete spániel várt bennünket, aki élénk farkcsóválással és szimatolással jelezte érdeklődését felénk. A tenyésztők (egy fiatal pár) rögtön odavezettek a kölykökhöz, akik éppen a kertben játszottak egymással.

Mivel az anyukájuk fekete színű volt– az a spani, aki üdvözölt minket a bejáratnál – az apukájuk pedig zsemleszínű, a kölykök is ilyen vegyesek lettek: egyik részük fekete, másik pedig zsemleszínű volt.

Amíg mi feltettük a minket érdeklő kérdéseket (pl. kaptak-e oltásokat, és ha igen, milyeneket, történt-e féregtelenítés, hányadik alom, milyen a szülők viselkedése, mit kaptak eddig enni stb.), addig a kutyusok közül az egyik zsemleszínű kisfiú (talán a legvirgoncabb) odagurult a lábainkhoz (a séta még nehezen ment neki) és elkezdte rágcsálni a kedvenc tornacipőm fűzőjét.

Menet közben persze szemügyre vettünk valamennyi kiskutyát, s mivel elsősorban zsemleszínűt szerettünk volna, a fekete kiskutyákat be is tettük vissza a helyükre. A maradék 3 kölyök nagyon eleven volt, de a legérdeklődőbb mégis az a spani volt, amelyik a cipőfűzőmre pályázott.

Nem is kellett hosszan töprengenünk: nekünk a legéletrevalóbb, legkíváncsibb kiskutya kell, az, aki a tornacipőm tönkretételén ügyködött, ő lesz a mi Benőnk!

Miután mindent megbeszéltünk, kaptunk némi tápot (amit eddig ettek) és kértünk egy olyan kis rongyot, amely eddig az alomban volt. Célunk a ronggyal csak annyi volt, hogy legyen valami Benő mellett, ami ismerős szag számára.

A hazaút is hasonlóan hosszú és fárasztó volt, s míg a párom vezetett, én elől az ölemben fogtam a kis betyárt. Meglepően nyugodt volt, s bár egy picit féltünk attól, hogy az autó rázkódásai miatt nehogy öklendezzen, szerencsénkre semmi probléma nem merült fel: a mi kis kutyusunk szinte végig szundikálta első autós utazását. Menet közben megálltunk egy hipermarketnél azért, hogy egy kicsit kinyújtóztassuk fáradt tagjainkat és Benőt egy picit sétáljon.

Amint hazaértünk, Benőt „körbevezettük” leendő otthonában és elégedetten néztük, hogy már otthon is érzi magát.

Folytatás: az első napok