Tavaly nyáron érkezett el az a pillanat az életünkben, hogy a párommal úgy döntöttünk: szeretnénk egy kutyát.

Röviden rólunk: húszas éveik végén járó, jelenleg Pesten egy panellakás ötödik emeletén lakó, vidéken élő szülőkkel rendelkező fiatalok vagyunk. Kedvesem védőnőként dolgozik, én pedig saját cégnél próbálom megváltani a világot, gyermekünk nincsen és nem is házasodtunk még össze.

Mivel gyermekkorunkban vidéken nevelkedtünk és szüleink még mindig ott laknak (Balaton-felvidék és Pest megye), mindkettőnk családjában megszokott volt a háziállatok, különösképpen a kutyák jelenléte.

Visszatérve a bevezető gondolatra, tavaly júniusban-júliusban már érlelődött bennünk a vágy, hogy jó lenne egy kis négylábú mellénk, nem elsősorban azzal a szándékkal, hogy tapasztalatokat szerezzünk a gondoskodás és a nevelés terén az első gyerkőc megérkezése előtt.

Szüleinknél németjuhász kutyák vannak, nagytestű és energikus kutyusok, az egyikük 3 éves, a másik 13. Természetesen fel sem merült bennünk, hogy az akkori albérletünkbe, amely egy pici, 30 négyzetméteres galériás garzonlakás volt, egy nagytestű kutyát vegyünk, hiszen ez szenvedés lett volna számára is.

Az általam kinézett kutyafajta a beagle volt, a környékünkön elég sok ilyen kutyust tartottak, persze elkezdtük átolvasni a különböző kutyás fórumokat, könyveket és élménybeszámolókat. Sajnos az olvasottak némi kétséget ébresztettek bennünk, hogy valóban ideális kutyafajta lenne-e számunkra a beagle, ezért lebeszéltük magunkat róla.

Az egyik hétvégén, amikor Badacsonyban sétáltunk (nyár volt, kellemes napsütéses délutánnal), az egyik velünk szembejövő fiatal férfi egy pici, zsemleszínű 7-8 hetes angol cocker spániel kölyköt tartott a kezében. Mivel a párom már egészen fiatal korától rajongott a spanikért (a fekete színűekért) és mert nekem nagyon tetszett a látott kutyus, elhatároztuk, hogy alaposabban megvizsgáljuk a spánieleket.

Az interneten és a könyvesboltokban megtalálható szinte valamennyi jelentősebb kutyás-spánieles anyagot beszereztük és azokat áttanulmányozva döntöttük el: nekünk spániel kell. Persze hallottunk a spanik körében felmerülő egészségügyi és viselkedésbeli problémákról, de úgy véltük, hogy kellően körültekintő választás, valamint határozott és következetes neveléssel úrrá tudunk lenni a kérdéses helyzeteken.

Hosszas keresgélés után találtunk rá egy orosházi alomra, amelyben fekete és zsemle (vagy aranyszínű) kis spániel kölykök születtek. A tenyésztőnél minden fontosabb tényezőre rákérdeztünk, majd amikor meggyőződtünk róla, hogy a megfelelő alomra találtunk rá, egy péntek délutáni napon beültünk a kocsinkba és 3 és félórás utazással megérkeztünk leendő kutyusunkhoz, akit Benőnek neveztünk el.

A kiskutyák

Folytatás: hazautazás és ismerkedés